Szász Péter írása

A téli sportok feltalálása (-1900)

Norvégia fővárosának, Oslónak az egyik jelképe, a Holmenkollen síugrósánc tövében van egy símúzeum, ahol bronzkori leletek is vannak, melyek azt bizonyítják, hogy a havon csúszkálás már nagyon régen létező dolog. A viking-korban a két fadoronggal a lábukon közlekedő futárokat Birkebenera-nak, (tölgyfalábúnak) hívták. Más vidékekről a hódeszkához hasonlatos csúszó alkalmatosságok használatára kerültek elő bizonyítékok. Mindezek a hóban való közlekedést könnyítették. Törökország észak-keleti, hegyvidéki részein telente még ma is használnak nagy méretű fa lapokat, melyeken állva, csúszva közlekedtek a falvak között.

A sportrésze a dolognak valahogy úgy kezdődött, hogy az angolok a 17. században elkezdtek világbirodalmat építeni, majd kitört náluk az ipari forradalom. Ennek révén a nemesség és a felső-középosztály rengeteg pénzt harácsolt össze és egy idő után már nem nagyon kellett dolgozniuk, hogy megéljenek. Mivel amúgy is nyitottak voltak az utazgatásra (lásd népek leigázása a világ körül és világbirodalom létrehozása) feltalálták a turizmust. Ahogy a 19. század közepén kiépültek a vasutak Európában, a britek felfedezték az Alpokat, a svájciak meg a brit turistákat maguknak. Ezért azután rohamtempóban kezdtek nekik vasutakat építeni a legelképesztőbb helyekre is (lásd pl.: Jungfraubahn-Jungfraujoch). Természetesen fényűző szállodákat is felhúztak, ahol az angol vendégek többnyire hónapokig maradtak. De csak nyáron. Télen kongtak az ürességtől mindaddig, amíg St. Moritz-ban az egyik szállodatulajdonos rá nem beszélt egy fiatal társaságot, hogy töltsék ott a karácsonyt. Meg kell még említeni, hogy az angolok a sportra is nagyon nyitottak voltak. Valamint a fogadásra, ezért a St. Moritz-i szállodás lóversenyt rendezett nekik karácsonykor. Továbbá fogathajtást, sílécen álló emberi fogattal. A vendégek kapva kaptak az ötleten és sílift gyanánt lóval húzatták fel magukat a hegyoldalra. Végül, ez a síelés dolog annyira tetszett az angoloknak, hogy húsvétig maradtak. A következő télen St. Moritz összes szállodája tele volt. Ezzel megszülettek a havas sportok, köszönhetően a lebzselő angol dzsentriknek meg egy kapzsi svájci szállodásnak.

A snowboard előfutárai (1900-1969)

monogleiter.jpg

Monogleiter

Az Alpok turisztikai fejlődése persze nem állt meg a Svájc határain. A 19. század végére Franciaországtól Ausztriáig mindenhol megjelentek a turisták és kiépült az infrastruktúra. E fejlődés részeként - valamikor a századfordulón - az osztrák lejtőkön megjelent Toni Lenhardt találmánya, a monogleiter. Ez volt az első, a snowboardhoz hasonlatos sporteszköz. Olyan népszerűvé vált, hogy versenyeket is szerveztek, és 1914-ben Bruck an der Mur-ban megrendezték az első monogleiter világbajnokságot is.
A II. világháború után még volt egy rövid fellángolása, de úgy az ’50-es évek végére teljesen eltűnt.

bunker-front.jpg

Bunker

1917-ben egy 13 éves Minnesota-i srác, akit Vern Wicklundnak hívtak és egy Cloquet nevű településen élt, átalakított egy lapos szánkót, hogy azon állva is lehessen csúszni. 1939-ben két rokonával Gunnar és Harvey Burgesonnal közösen szabadalmat jegyeztetett be a kötéssel ellátott deszkára, mellyel oldalirányban csúsztak a havas lejtőkön.
 

Snurfer

Az első tömegesen használt és kereskedelmileg is sikeres eszköz Sherman Poppen 1965-ben szabadalmaztatott Snurfere volt, mely a mai modern snowboardok közvetlen előfutárának tekinthető, bár nem rendelkezett kötéssel. Poppen - aki egyébként vegyészmérnök volt és Michigan-ben, Muskegonban élt családjával - 11 éves lányával szánkózott, amikor is a kislány a szánkóra felállva csúszott le a lejtőn. A lelkes apuka otthon összeszögelt két sílécet, és az orra egy kötelet erősített kapaszkodónak.
A csúszó alkalmatosságot Poppen felesége nevezte el „snurfernek”.
A snurferből hamarosan a környék összes gyereke szeretett volna egyet. Poppen kisipari módszerekkel elkezdte ugyan gyártani, de nem bírta a rohamot és inkább licenszelte a gyártást a Brunswick Corporation-nek, akik azelőtt inkább bowling- és biliárdgolyóikról voltak ismertek.

 
A Snurfer - hála a Brunswick értékesítési hálózatának - gyorsan megtalálta a maga helyét a játékboltokban a labdák és kisvasutak között. Verhetetlen 5-15 dolláros árának köszönhetően (ma 3-500 dollárt is megadnak a gyűjtők egy első szériás sárga-fekete csíkosért)  az első tíz évben megközelítőleg egymillió darabot adtak el belőle.
 

 

Íme egy videó a feltalálóról:

És a világ első snowboard (pontosabban snurfer) filmje, még 8mm-es alapanyagra készítve:

A ’60-es évek végétől már komoly versenysorozatban mérték össze tudásukat a versenyzők. Az első "World Snurfing Classic"-ot, Blockhouse Hill-en rendezték North-Muskegon-ban, 1968. februárjában, több, mint 300 résztvevővel.

1980-ban már reklámot is forgattak, amelyben Mark & Jane Halseth, valamint Paul Graves szerepelt:

A snowboard fejlődése (1970-)

A verseny ösztönözte a deszkák technikai fejlődését és 1970-ben Dimitrije Milovich elkészítette az első fémkantnival ellátott deszkát, amelyet 1975-től Winterstick néven árult meglehetősen borsos áron, ami komoly gátat szabott a vállalkozás sikerének. Milovich minden esetre nagyban hozzájárult a fejlődéshez, hiszen a közhiedelemmel ellentétben nem Sims, hanem ő kezdte el először alkalmazni az üvegszállal borított famagot és a Wintersticken jelent meg a fecskefark is elsőként.
 

1972-ben Jake Burton Carpenter megjelent az első kötéssel ellátott snurfer-szerű snowboarddal, majd 1976-ban megalapította vállalkozását Burton Snowboards néven.

1977-ben Milovich és Burton közösen bérelt standot a Snow Sports Industry Show-n, de Burton deszkájának 88 dolláros és a Winterstick 245 dolláros ára nem tette kelendővé a terméket.
 
Eközben Tom Sims - maga is lelkes snurfer, valamint gördeszka- és szörfkészítő - rétegelt furnérlapokból kezdett deszkákat készíteni, amik alacsony előállítási költségük miatti 40 dolláros árukkal sokkal népszerűbbek voltak, mint a másik két gyártó deszkái.

Hamarosan Burton és Milovich is áttértek erre a technológiára és az alacsonyabb ár, valamint az országos médiában megjelenő cikkek hatására a snowboard elindult a népszerűség útján.
 
Ezen a videón, ami világ első snowboard versenyén készült, Jake Burton Carpenter nyilatkozik:

Sims a következő években a szörfdeszkáktól átvett üvegszövettel borított poliuretán-magos deszkákkal is kísérletezett.

Az újabb áttörés akkor következett be, amikor Burton, Sims és Milovich 1980-ban a sílécekhez hasonló szendvics-szerkezettel és a P-Tex talppal kezdték készíteni a deszkákat, ezzel megszületett a modern snowboard.

halfpipe.jpg

Paul Graves 1982-ben megszervezte az első Snowsurfing Nemzeti Bajnokságot Vermontban (USA) a Suicide Six síterepen, mely műlesiklásból (slalom) és lesiklásból (downhill) állt, és amely komoly érdeklődést váltott ki Amerikában, az országos médiákban.

A következő évben a Tom Sims által Sims Worlds néven, Soda Springs-ben, Kaliforniában rendezett versenyen már félcsőben is megmutathatták tudásukat a riderek.

halfpipe.jpg

1985-ben megrendezték az első Mt. Baker Banked Slalom versenyt a Washington-állambeli Mt. Baker síterepen. Az immár harminc évre visszatekintő versenyt a mai napig megrendezik és a Banked Slalom ma új reneszánszát éli.

Snowboard Világbajnokságot 1986-ban rendeztek először. Mindjárt hármat: Ennsdorfban, Svájcban, Livignóban, Olaszországban és Breckenridge-ben, az Egyesült Államokban.
 
Az itt következő videóban, amely a Breckenridge-i VB-ről szól, Tom Sims nyilatkozik:

Isf.svg.png


1989-ben megalakult a sportág nemzetközi szabályozó szervezete az International Snowboard Association (ISA), melyet egy évvel később az International Snowboard Federation (ISF) váltott.

 

Snowboard az olimpián és a nemzetközi szövetségek

1994-ben a Nemzetközi Sí Szövetség (FIS) (a NOB unszolására) felvette sportágai sorába a snowboardot, és megalkotta saját szabályait.
 
A sportág feletti hegemónia kérdését a NOB döntötte el, akiknek kellett ugyan a snowboard, de nem szerettek volna a tagok között helyet szorítani egy újabb nemzetközi szövetségnek. A szabados, alulról szerveződő snowboardosoknak meg végképp nem. Ezért 1995­-ös döntésük értelmében a snowboard olimpiai sportág lett ugyan és az 1998-as Naganói Téli Olimpia programjában az óriásműlesiklás ill. a félcső is szerepelt, de a lebonyolítással, valamint a kvalifikációval NOB kizárólagosan a FIS-t bízta meg.
A nemzetközi sportpolitikához kevésbé értő snowboardosok, élükön a háromszoros ISF világbajnok Terje Haakonsennel ezt a döntést nehezen fogadták el. Annyira, hogy Haakonsen nem is volt hajlandó részt venni a FIS kvalifikációs versenyein, emiatt a félcsőben legesélyesebbnek tartott rider nem indulhatott az olimpián.
Ezek után az ISF egyre inkább teret vesztett és 2002-ben beszüntette tevékenységét.
 
Az ISF megszűnésével egyidőben Terje Haakonsen kezdeményezésére az iparágban érdekelt vállalkozások, pro riderek és versenyszervezők konzorciuma megalapította a Ticket To Ride World Snowboard Tour-t (TTR), amelyet egyesületként jegyeztek be Svájcban.

 A TTR a freestyle versenyek piaci pozicionálására koncentrált, és ebben sokkal nagyobb sikereket ért el, mint a FIS, amelynek freestyle világkupa futamain és világbajnokságain kizárólag az olimpiai kvalifikáció évében jelentek meg a profi versenyzők.  
 
A TTR 2002-es létrehozásakor a kilenc legjelentősebb verseny (Nissan X-Trail Jam, Nokia Air & Style, O’Neill SB Jam, Burton European Open Snowboarding Championships, Champs Open, Vans Triple Crown of Snowboarding, The Battle, Quiksilver Slopestyle Pro, US Open Snowboarding Championships) egyfajta kupasorozatba fűzése volt a cél, amelynek megkoronázásaként a legjobb riderek meghívást kaphattak a Terje által szervezett Arctic Challenge-re, amely mintegy a tour döntője volt.
 
A kilenc versenyes szisztéma az Arctic Challenge-dzsel, mint döntővel, három szezont élt meg, majd 2005-ben bevezették a versenyek csillagozását és a ranglistát. Ennek eredményeként a 2005-2006-os szezonban összesen 67 különböző szintű esemény csatlakozott a sorozathoz, és ekkortól már a lányok is megmérkőzhettek egymással, amire addig a TTR sorozatban nem volt lehetőségük.
 
A komoly médiaérdeklődés hatására komoly összegek folytak be a sportágba, esetenként több tízezer dolláros pénzdíjakat eredményezve. Mindezek hatása a sportág fejlődésére vitathatatlan, és korábban lehetetlennek tűnő trükkök kidolgozására és beadására készteti a ridereket. Míg 2002-ben még másfél fordulattal versenyt lehetett nyerni, tíz évvel később már a dupla dugóhúzóval (double cork) kombinált négy forduló (1440) is előfordult.

A TTR indulásának évében, egészen pontosan 2002. augusztus 10-én Münchenben 14 ország küldöttei (köztük a MSBSZ-t képviselő magyar küldöttek) alapították meg japán és norvég kezdeményezésre a Snowboard Világszövetséget (WSF), az ISF után maradt űr kitöltésére. A TTR csillagozási rendszerének bevezetése után a WSF és a TTR megegyezésével a WSF teljes egészében átvette az 1-3 csillagos "amatőr" versenyek felügyeletét, amelyekre azután ráillesztette a saját utánpótlást célzó versenysorozatát a World Rookie Tour-t.
 
Bár a TTR és a WSF pozíciói a freestyle snowboard világában sokkal erősebbek a FIS-nél, a WSF-nek az olimpiai kvalifikáció átvételére irányuló erőlködései süket fülekre találtak a NOB-nál. Az évezred első évtizedét a FIS és a WSF-TTR alkotta csoport közötti kommunikáció hiánya jellemezte, miközben a tagság részben fedésben volt egymással. A szervezetek között a helyzet 2011-re konszolidálódott annyira, hogy a TTR vezetőségének javaslatára, a slopestyle olimpiai versenyszámmá avanzsálásának apropója kapcsán a TTR és FIS között tárgyalások kezdődtek freestyle versenyszámok olimpiai kvalifikációs versenyeinek a megosztásáról.

A WSF közgyűlése 2011-ben elhatározta, hogy a Banked Slalom, mint versenyszám felvételével nyit a snowboard freestyle-on kívüli részének irányába, de kezdeményezés ezen a ponton megtorpant és csak a 2014-es barcelonai közgyűlésen indult be a kezdeményezés újra, aminek eredményeképp a 2015-ös szezonban a WSF útjára bocsátotta a WSF World Banked Slalom Tour-t.
 
Mindeközben alpin és snowboardkrossz fronton az ISF kiesésével egyedül maradt FIS próbált meg fenntartható, és főleg a szponzorok és versenyhelyszínek számára is attraktív versenyrendszert működtetni, ami csak mérsékelten sikerült.

Maga a snowboardkrossz (SBX) a 2006-os Torinói Téli Olimpián szerepelt először.
A NOB Elnökségének döntése alapján, a 2014-es Szocsi Téli Olimpián már slopestyle-ban (SBS) és parallel szlalomban (PSL) is összemérhették tudásukat a versenyzők.

Freeride

A freeride a snowboard esszenciája. A természet és a sport már-már transzcendentális harmóniája. A sport viszont küzdőszellem, így az ember alkotta pályákon rendezett versenyeken kívül a szűzhavas lejtők szerelmesei is hosszabb ideje összemérik a tudásukat. Az Új-Zélandi Mt. Cook nemzeti parkban először 1995-ben megrendezett, legendás World Heli Challenge volt az első ilyen nemzetközi szintű verseny, illetve a 2004-ig kizárólag snowboardosoknak megrendezett Verbier Extreme Svájcban, melyből az elsőt még 1996-ban rendezték.

2006-ban három freeride versenyrendező  megbízott nyolc prominens ridert (Cyril Neri, Steve Klassen, Mitch Toelderer, Flo Orley, Aurélien Ducroz, Phil Meier, Ian McIntosh, Martin Winkler) egy versenysorozat szabályainak és rangsorrendszerének kidolgozásával. A csoport azóta Pro Freeriders Board néven működik. A három versenyrendező két továbbival kiegészülve 2007-ben azután útjára bocsátotta a Freeride World Tour-t (FWT). Az FWT kvalifikációs versenysorozatot is létrehozott Freeride World Qualifiers (FWQ) néven, majd Cyril Neri vezetésével 2011-ben útjára indították a 14-17-éves utánpótlás számára a Freeride Junior World Tour-t. Ez 2013-ban egyesült az amerikai kontinensen zajló hasonló korosztályos versenysorozattal és még ebben az évben megrendezték az első Freeride Junior World Championships-et, melyet azóta évente megrendeznek.  

A snowboard a téli sportok között

A snowboard az elmúlt 30 évben a legdinamikusabban fejlődő téli sportággá nőtte ki magát. A snowboardosok, akiket a ’70-es, ’80-as években nem akartak beengedni a sípályákra, és még a '90-es évek elején is preparált pályán sokszor csak titokban, éjszaka csúszhattak, a ’90-es évek közepétől kezdve egyre nagyobb arányban szolgáltatták a sípályák bevételeit. Észak-Amerikában egy 2010-es felmérés szerint már a vendégek 50%-a snowboarddal csúszik. A sport Japánban is hasonlóan népszerű. Európában ez az arány 25-40% között mozog. Kivételt képez Norvégia, ahol a snowboard már népszerűbb, mint az alpesi sí és a 4 milliós országban a Norvég Snowboard Szövetségnek 240.000 tagja van. Magyarországgal kapcsolatban nincsenek pontos statisztikák, de az iparág szakértői 50.000 körülire becsülik az évente deszkát csatoló magyarok számát.
 

Comment